4. fejezet

A reggelt inkább átugornám, elég brutális volt… Csak a szokásos ’nemtudommitvegyekfel’ vagy ’hovaraktamamobilom’ és hasonlók.

Amikor odaértem a sulihoz (gyalog mentem, közel van), az első gondolatom az volt: ez nagy. Az iskola több épületből állt, és egyenként voltak akkorák, mint a régi sulim egyedül. Lassan kezdtem pánikolni. Hogy fogom megtalálni a termeket? A portánál egy kedves, fiatal nő várt, és kiderült róla, hogy ő az igazgató. Végigvezetett az iskolán (jó sokáig tartott), odaadta a tankönyveket, végül megálltunk egy terem előtt.

- Ez a te osztályod tanterme. – mondta – Ha gondolod, bemehetsz, és megnézhetsz pár órát.

- Rendben, azt hiszem, maradok. – mondtam mosolyogva, bár igazából annyira izgultam, hogy csodálkoztam, hogy tudok egyáltalán megmoccanni. – És köszönök mindent! – tettem hozzá. Az igazgatónő bólintott, majd elköszönt, és elment az irodája felé.

Vettem egy nagy levegőt, kopogtam, és beléptem a terembe.

Valószínűleg számítottak arra, hogy bejövök, mert sem a tanár, sem az osztály nem lepődött meg, amikor bementem. Egy halk ’jó napot tanár úr’ és ’sziasztok’ hagyta el a számat, de szerintem senki se hallotta. Talán a tanár mégis, mert megszólalt:

- Szervusz! Gyerekek, ő itt az új osztálytársatok, Hannah. Jövő héttől ő is ide fog járni. – mondta, és amíg ő elmondott még pár dolgot, addig én körülnéztem az osztályban... és kis híján sokkot kaptam. Az első ember, akit megláttam, Adam volt, egy óriási vigyorral az arcán. Rám kacsintott, mire én még levegőt is elfelejtettem venni. Amikor (jó sokára) el tudtam fordulni tőle, végignéztem a többieken. Nagyrészt kedves, mosolygós arcok. Most nem részletezem a megismerkedős részt, hanem leírom, milyennek ismertem meg az osztályt.

Van egy Harry nevű srác, nagyon vicces, és jófej, vele tuti jóban leszek. Zoey, aki a padtársam lesz, kedves lány, és nagyon szép. Lana személyében megtaláltam a könyvmoly-társamat, szóval már azt is tudom, kivel fogok könyvtárba járni… Kim, a stréber csaj nem olyan menő, de szerintem ettől függetlenül jófej. Az osztály ’kockája’, Ed, rögtön bejelölt facebook-on. Na, igen, neki így megy az ismerkedés. És most jön az a 3 ember, aki nem mosolygott, amikor beléptem, de még csak nem is köszöntek. Tiffany, a szöszi plázacica, és követői, Kitty és Gina. Róluk ezért nem is tudok mit mondani, csak mit ránézésre lehet tudni. Az meg kb annyi hogy szerintem még életükben nem nyitottak ki könyvet, minden gondolatuk a divat, ruhák, és hasonlók körül forog. Mondhatnánk azt is, hogy az én tökéletes ellentéteim. Jason a tipikus szépfiú, akiért majdnem minden lány megőrül. Hát, én vagyok az élő példa, hogy tényleg csak majdnem minden lány. És Amy, a zenefüggő, akivel ez alapján szintén nagyon jóban leszek. Ennyi az osztály. 12 fő. Nem sok, de állítólag jó a közösség. Na, ezt majd meglátjuk. Az osztályfőnök is elég normális, bár néha egy kicsit túlpörög. Na mindegy. Azt hiszem, nem lesz olyan rossz, mint gondoltam volna.

Vidáman mentem haza az iskolalátogatás után. Ahogy hazaértem, bekapcsoltam a gépet, és felmentem facebbok-ra. Szépen visszajelölgettem az új osztálytársaimat, és nem lepődtem meg rajta, hogy hárommal kevesebben jelöltek be, mint az osztálylétszám. No comment.

Megnéztem az üzeneteket, és rögtön eltűnt a jókedvem. Olivér írt. A barátom, Magyarországról. Elkezdtem gondolkodni, és arra jutottam, hogy fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Csak annyit tudok, hogy ez így nem lesz jó. Nagyon nem lesz jó…