Anyától otthon megkaptam a magamét, de szokás szerint egyik
fülemen be, másikon ki… Amikor eljutottam a szobámig, becsuktam az ajtót, és
ledobtam magam az ágyra. Az ölembe vettem a laptopomat, és elindítottam a
’kedvenc zenék’ listámat. Na, igen, a zenei ízlésemről van mit beszélni… De ezt majd
később.
Felmentem facebook-ra, ahol láttam, hogy jött 1-2 üzenet,
pár értesítés, és egy új ismerősnek jelölés! Sejtettem, hogy ő lesz az, és
igazam lett: Adam Brooks bejelölt. Gyorsan visszajelöltem. Láttam, hogy online
van, de visszafogtam magam, és nem írtam rá. Szépen sorban válaszolgattam az
üzeneteimre, amik nagyrészt a Magyarországi barátaimtól jöttek.
Emma küldött pár zenét, amit rögtön meg is hallgattam.
Szóval, visszatérve a zenére: Az olvasás mellett ez a másik mániám. Zene,
minden mennyiségben. Nagyon kevés fajta van, amit nem szeretek. Néha még én
magam is elcsodálkozok azon, hogy mennyi különböző zenét hallgatok: a
Beatles-mániám mellett elájulok a One Direction-től, de ha olyan kedvem van, a
Coldplay-t is órákon át képes vagyok hallgatni. Kedvenceim közé tartozik még Ed
Sheeran, Birdy, és a Fall Out Boy is. És még sorolhatnám. Az iPodomat naponta
kell töltenem, annyit használom. Zene nélkül aludni se tudok…
Amikor már úgy éreztem, eléggé feltöltődtem, nekiálltam
kipakolni a könyveim, a ruháim, meg minden apróságot. Sokáig tartott, bőven
elmúlt éjfél is, mire végeztem. De meg voltam elégedve a végeredménnyel. Végül
hullafáradtan bedőltem az ágyamba, és rögtön elaludtam.
Másnap reggel a húgom, Lara ébresztett, ami abból áll, hogy
vagy elkezd ugrálni az ágyamon, vagy halálra csikiz. Ma éppen ugrálós kedvében
volt. Amikor végre sikerült lerángatnom magamról, természetesen odaültem a
géphez. Na igen, én, a kocka… Gyorsan felugrottam facebookra, twitterre,
megnyitottam a kedvenc számaimat youtube-on, és megnéztem az üzeneteket is. Skype-oltam
egy kicsit Emmával, megbeszéltünk mindent, ami tegnap történt. Vele is
történtek érdekes dolgok… Végre összejött a fiúval, aki már régóta tetszik
neki, és most nagyon boldog. Örülök neki, de nem lehetnék én is boldog
valamikor…? Amikor befejeztük a beszélgetést, még párszor átrendeztem a
könyveim, aztán elkezdtem gondolkozni, mi lesz holnap. Be kell mennem a suliba,
hogy átvegyem a könyveim, meg ilyesmi. Nagyon izgultam, mert elvileg találkozni
fogok az osztályommal, és emiatt alapból tiszta ideg voltam, mert ugye mi van akkor,
ha senki sem fog szóba állni velem vagy ilyesmi… Egész nap azzal próbáltam
nyugtatni magam, hogy a kedvenc számaimat dúdolgattam, mert ez általában segít.
Persze, most, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, nem volt semmi
hatása. Úgyhogy végül úgy döntöttem, nem érdekel. Lesz, ami lesz. Ha idegeskedek,
az csak ront a helyzetemen, szóval inkább megnyugszom. Ebéd után
elmentem egy kicsit vásárolgatni, szereztem pár új könyvet, CD-t, meg egy-két
új ruhát. Hullafáradtan értem haza, úgyhogy a nap hátralévő részében csak
lustálkodtam, és próbáltam nem gondolni a holnapi napra…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése