Végigsírtam a repülőutat. legalábbis amikor nem aludtam. Persze,
én megértem, hogy el kell költöznünk. De mindent otthagyva hátat fordítani az
eddigi életemnek? Az nem megy… amikor a szüleim először említették a tervet,
azt gondoltam, úgyse lesz belőle semmi. ugyan már… Amerika? Anya nem is tud
angolul. Aztán kezdett komolyodni a dolog, egyre többször emlegették a
költözést, de még mindig nem foglalkoztam vele. Mindenem megvolt. Család,
barátok… szerelem. Felvettek egy elég jó gimibe, ahol sok új ismerőst szereztem
és ott ismertem meg a szerelmemet, Olivért. Nem egy osztályba jártunk, de egy
évfolyamba. Nagyon szeretem. Kedves, megértő, vicces és hűséges. A legfontosabb
ember az életemben. A legjobb barátnő kifejezés már mindennapos, de nekem
valódi jelentése van: egy ember, akivel mindent megosztok, mindent meg tudok
beszélni: Emma, a másik legfontosabb ember az életemben. Nem is tudom, mit
kezdenék nélküle.
De most minden összeomlik. Nem volt más választás, költözés.
Amerika, West Haven. Óriási családi ház, jó iskola a közelben, jó munkahely a
szüleimnek. És a tengerpart is közel. A házunk a Circle Street és a Richmond
Avenue sarkán van. Szép környék, sok parkkal meg minden. De semmi sem
vígasztalt. Igen, tudom, ott van a facebook meg a skype, meg minden, de az nem
ugyanaz. Már semmi se lesz ugyanolyan… Sohase kapom vissza a régi életem.
A költözésnél csak a ruhákat, kisebb tárgyakat és személyes cuccokat
hoztuk el, bútorokat majd itt veszünk. A szobám szép, tágas. Az egyik fal végig
ablak, és van egy franciaágyam is. a többi fal végig könyvespolc. Rengeteg
könyvem van. De még nem pakoltam ki semmit. Nincs kedvem, mint ahogy semmi
máshoz. Csak ülök az ágyamon és gondolkodok. Miért történik ez velem? Bár… még
van egy teljes hetem, mindent átgondolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése